Öltözõhasználati díj

IV. évf. 1. szám (2007. február)

Mint tudjuk, meghatározott egészségügyi ellátások társadalombiztosítás alapján ingyenesek. Ennek jegyében nemrég beutalóval igénybe vettem egy gyógyfürdõ szolgáltatásait.

Budapest, Széchenyi fürdõ. Ingyenes bilétám van, ami masszázsra is jogosít. A beléptetõ rendszernél álló kapus (tipikusan gazdaságos jelenség) a masszõrök elfoglaltságát hangsúlyozó füzetet mutat, hozzáfűzve, hogy a masszõrökkel meg lehet beszélni. Hát, meg is kell. Ingyenes biléta nem hat - hiába vár kuncsaftra vagy nyolc aranykezű. Mondták nekem jószándékú ismerõsök, hogy zsebbe ezres segít. Kicsit csalok én is, skót módszer: nyugati valutának ható szlovák koronát - úgy ötszáz forint - csúsztatok a gyógymasszõr zsebébe. Vidáman legyúr. Sikerélmény. Ingyenes kalandom olcsón megúszva, bár megalázkodva, kényelmetlenül, fanyalogva. Megjegyzem, az elvileg ingyenességért az OEP, bocsánat, a szüleim, a szüleink, s néhány éve már én is fizetek. A kötelezõ "öltözõhasználati díjról" nem is merek beszélni. Befelé menet a pénztárnál közlik: négyszáz forint öltözõhasználati díj. Egy apró fémszekrény kétórás használata, három ajtónyitás esetén hatszor megkeresve az öltözõsfiút, kinyittatva, bezáratva. A végén markát tartva, hiszen õ hatszor...
Bízom abban, hogy a törvényben meghatározott fer-hez olyan alkalmazási rend párosul, ami bizonyítja a jogszabály létjogosultságát, s jóval túlmutat egy hozzájárulásnak nevezett, tandíjnak látszó tüneményen. Hogy jóval több lesz, mint egyfajta belépõnek álcázott öltözõhasználati díj.