Kényszerű fejlesztés?
Azt vásárolnak az egyetemek, amire pályázatot írnak ki
Takács Erzsi

Újabb, ppp-beruházásokhoz hasonlóan buktatókkal tűzdelt kiugrási lehetőséget ajánlottak fel a felsőoktatásnak. Az unió vissza nem térítendő forrásainak céljait - amelyeket a magyar fél és az unió közösen határoz meg - ismét nem az egyetemek, főiskolák határozzák meg, ők csupán a kész pályázati célokra igazítva adhatják be fejlesztési terveiket. A szükséges új épületekre alig jut pénz, olyan képzések fejlesztésére azonban igen, amelyek nem tartoznak az adott intézmény profiljába. Hiába ítéltek tehát meg a felsőoktatásnak 2007 óta 153 milliárd forintnyi uniós forrást, számos esetben kölcsönből finanszírozzák a halaszthatatlant, támogatásból pedig a halaszthatót.

Az állami támogatások csökkenésére panaszkodó egyetemek, főiskolák nem mondanak nemet a vissza nem térítendő tételekre: a jelenleg 70 intézménynek 2007 óta összesen több mint 153 milliárd forintos támogatást ítéltek meg uniós forrásból. A 2013-ig tartó uniós költségvetési szakaszban azonban még nem mindenki találta meg a számítását, hiszen egyik kategóriában sem tudta magát érvényesíteni például a rendőrtiszti és a táncművészeti főiskola, illetve a filmművészeti egyetem. A nem államiak közül pedig a Károli Gáspár Református Egyetem, valamint a Modern Üzleti Tudományok Főiskolája (MÜTF) maradt le a forrásokról, pedig idén éppen a MÜTF-re jelentkezők száma nőtt a leginkább tavalyhoz képest.
A legtöbbet a szegediek zsebelhetik és zsebelhették be: a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség (NFÜ) honlapján közölt adatok alapján összesen 34 milliárdot kapott különböző fejlesztésekre a Szegedi Tudományegyetem (SZTE), jó pár milliárddal lemaradva követi a debreceni intézmény (26,6 milliárd). Körülbelül három-hárommilliárdos végösszeget tudhat magáénak a budapesti nagyok közül a Műegyetem, a Corvinus, az Eötvös Loránd Tudomány egyetem (ELTE), több vidéki intézmény azonban szemmel láthatóan jobban járt. A pécsiek, a miskolciak, az egriek, a Nyugat-magyarországi Egyetem (NyME) pénztárcája öt–tíz milliárddal lett vastagabb.
A milliárdos befektetések előtt néhány évvel éppen a pénzhiány vezetett el a magánszféra bevonásában megvalósuló ppp-konstrukcióban (public-privatepartnership) induló beruházásokig. Az első szerződéseket 2004- ben írták alá, annak keretein belül pedig 21 állami intézményben 69 projekt indult az oktatási és kollégiumi épületek rekonstrukciójára, illetve újak felépítésére. 2008-ig a fejlesztések többsége elkészült, ezzel pedig a törlesztést is megkezdték az intézmények: az épületek többségét húsz éven át bérlik az egyetemek, főiskolák, közben pedig az eredeti összeg többszörösét fizetik vissza.

Akad pozitív példa is Debrecenben például kialakítják az Interregionális Műszaki-Agrár Szaktanácsadási és Továbbképzési Központot, a veszprémi Pannon Egyetemen egy kutató-fejlesztő tudásközpontot hoznak létre, Kaposváron pedig egy modern, szolgáltató és kutató egyetemet készülnek kialakítani uniós forrásból.

A szegediek jól döntöttek: sok uniós támogatás, kevés hitel
A felsőoktatási intézmények közül a legtöbbet, 19,4 milliárdot a Semmelweis Egyetem költött el ppp-konstrukcióban, a kölcsönből finanszírozta az új diákotthont, a Fogorvosi és az Általános Orvostudományi Kar és egy főiskolai kar épületeit, 2007 óta azonban „csupán” 3,5 milliárd forintos uniós támogatást ítéltek meg a számára. Jól döntöttek azonban az SZTE-n: az intézmény ugyanis mindössze diákotthon bővítése céljából szállt be ppp-s beruházásokba. Kölcsönből összesen 1,6 milliárd forintos fejlesztés zajlott az intézményben, emellett az uniós támogatásokból is itt csípték el a legtöbbet. Míg mások milliárdos kölcsönökből építettek új oktatási épületeket és kollégiumokat, az SZTE 11 milliárdos uniós támogatásból fejlesztheti a szegedi egészségpólus infrastruktúráját.
Miközben a felsőoktatási intézmények közül a Pécsi Tudományegyetemnek van a legmagasabb tartozásállománya, uniós forrásainak felhasználási területei szétaprózottak. Akad közöttük olyan, amely a kompetenciaalapú pedagógusképzést fejleszti, egy másik pedig a nem éppen a pécsiek profiljába vágó turizmus alap és mesterszak tananyagfejlesztését tűzi ki célul. A képzések tartalomfejlesztésére kiírt pályázatok számos intézményben bizonyultak egyébként népszerűnek, mintegy 800 milliót költöttek el eddig csak a kifejezetten a matematikai, természettudományi, műszaki és informatikai területre specializálódott projekteken belül. Amellett pedig hogy az ELTE több százmilliós uniós forrást fordít füvészkertjének re konstrukciójára, a Trefort-kert és három kollégium rekonstrukcióját milliárdos kölcsönből kellett finanszíroznia. Érdekes továbbá az is, hogy hiába csökkent tavalyhoz képest több mint 23 százalékkal a jelentkezők száma a Károly Róbert Főiskolán (KRF), csaknem hárommilliárdos ppp-fejlesztésbe kezdett bele, miközben csökkenő népszerűsége okán életben maradásának veszélye mellett is kétmilliárdos uniós forrást ítéltek meg a számára. Kevesebb hallgató mellett azonban aligha használja ki a jövőben a ppp-beruházás segítségével kialakított új tanszéki helyiségeket és diákotthont a KRF.

Többre vágyott a Műegyetem
Az NFÜ összesítése szerint ugyan csak mintegy 3,3 milliárdos uniós támogatást ítéltek meg eddig a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemnek (BME), ennél jóval több uniós forrás érkezett az intézményhez más pályázati forrásokból, illetve olyan konzorciumi partnereken keresztül, akik az egyetemmel közös fejlesztésekre használják fel az elnyert forrásokat. Még így is alacsonynak tűnik azonban az uniós támogatások szintje akkor, ha egy új oktatási épület felépítéséről van szó – mondta el az Aktív Szemeszternek Andor György, az egyetem rektorhelyettese. Nehezíti a helyzetet, hogy az intézmények véleményét ugyan kikérik a támogatások konkrét céljainak megfogalmazása során, ennek figyelembevétele azonban vegyes képet mutat. „Ez egy lobbi tevékenység, amely során az uniós és a magyar érdekek is szerepet játszanak. Végül azonban csak a kiírt pályázatokra pályázhatunk, hiába gondolunk mi helyesnek más irányokat” - mondta. Nincs ez más ként a ppp-beruházások esetében sem: évekkel ez előtt sem az intézmények kilincseltek a minisztériumnál, hanem sokszor éppen fordítva. Andor György elmondta: „Volt arra példa, hogy nemet kellett mondanunk az oktatási tárca valamilyen ppp-javaslatára, de nem önmagában ennek pénzügyi terhei miatt, hanem azért, mert a javasolt projekt nem harmonizált a BME céljaival. Szívesen partnerek lettünk volna azonban más ppp-beruházásnál.”
Bár több ppp-s kollégiumi rekonstrukció indult az intézményben, csak egy oktatási épületre mondott igent a minisztérium és a BME is. A 21 ezer négyzetméteren felépülő Q1 épület 3 ezer hallgató befogadására lesz alkalmas, és ugyan húsz éven keresztül évente félmilliárdos költséget jelent ez a fejlesztés az egyetem évi 30 milliárdos költségvetése számára, a fejlesztéssel több évig tartó belső átrendezési folyamat indult el. „Korszerűtlen, drága üzemeltetésű épületeket tudunk majd kiváltani ezzel az újjal, így mi inkább megtakarításnak szeretnénk megélni e projektet, nem pedig többlettehernek. Más intézmények esetében inkább az okozza a problémát, hogy nem egy másik épületet kiváltó létesítményt hoztak létre, hanem bővítésről, új szolgáltatásokat nyújtó épületekről van szó, amelyek kifejezetten növelik a költségeket” - mondta Andor György. Egy intézménynek nem valószínű, hogy lesz hétmilliárd forintja egy új épület felépítéséhez, hitelt pedig nem vehet fel. „Ha azonban muszáj fejleszteni, és erre se az államnak, se az intézménynek nincs elég forrása, akkor be kell vonni a magánszférát” - magyarázta a kényszerű helyzetet. Az uniós forrás pedig nem a ppp alternatívája, hiszen az nem elegendő ilyen nagyságrendű projektek finanszírozására - mondta.

A finanszírozási rendszer kedvezőtlen átalakítása miatt jelent problémát Szolnokon a ppp
„A ppp-beruházások törlesztéseivel nincs gond, problémát jelent azonban a csökkenő hallgatói létszám” - ismerte be a Szolnoki Főiskola gazdasági főigazgatója, az intézménybe ugyanis tavalyhoz képest 12 százalékkal (276 fő) kevesebben jelentkeztek. Fajcsák Károly elmondta: korábban egy középiskolaként működő, 40 éves épületben tartották meg a tanórákat, megváltást jelentett tehát, hogy az egész főiskola átköltözhetett a 3,7 milliárdos bekerülési összeggel, ppp-konstrukcióban megvalósított tiszaligeti campus kilencezer négyzetméterére. A BME példájához hasonlóan a régi épületet bezárták, évente az egy kollégiumi rekonstrukcióval együtt 280 milliós összeget kell fizetniük a törlesztésre. Amikor pedig eladják a főiskola korábbi épületét, és azt kötelezően a hitel törlesztésére használják fel, akkor az összes hitel több százmilliós törlesztésével 2,9 milliárdra csökken az adósság. „Nem önmagában a ppp jelenti a problémát, hanem az azzal párhuzamosan változó felsőoktatási finanszírozási rendszer” - árulta el a gazdasági főigazgató. A változások hatására immár harmadik esztendeje évente tíz-tíz százalékkal, tehát 40 millióval esik vissza az állami normatíva összege a hárommilliárdos költségvetésből gazdálkodó intézményben. (Meg kell azonban említeni, hogy a változás biztosítja a rendszer objektivitását, korábban ugyanis ismeretlen megegyezések állhattak a megítélt keretszámok mögött - A szerk.) „Tudnunk kellett volna a finanszírozási rendszer változásáról, amikor a ppp-beruházásokról döntöttünk” - magyarázta a lerontott életben maradási esélyeket Fajcsák Károly. Hozzátette: „Érthetetlen, hogy miközben azt várja el tőlünk a minisztérium, hogy képviseljük a vidéket, a jobb főiskolai körülmények megteremtése miatt pedig vállalja a közös kölcsönt, miért hagyja apadni az államilag finanszírozott hallgatói számot” - mondta a gazdasági főigazgató. A negatív összesítés el lenére sincs azonban elkeseredve a főiskola, tudatosan készülnek például 250 milliós tartalékkal az uniós pályázatok önrészének (körülbelül 60 millió) és előfinanszírozásának kifizetésére. Az intézmény uniós forrásai között egyébként a szolgáltatásfejlesztések állnak a középpontban. Miközben tehát a fennmaradáshoz elengedhetetlen főiskolai épületet kölcsönből finanszírozta az intézmény, csak nem félmilliárd forintot kapott az Európai Uniótól a munkaerő-piaci igényekhez való igazodásra, illetve hallgatói és menedzsmentszolgáltatásainak fejlesztésére.
A források rossz elosztásának központi felelősségét mutatja a Tessedik Sámuel Főiskola esete, amely romló helyzete ellenére is 3,8 milliárdos ppp-beruházásba kezdett, pedig 2008 decemberében már kénytelen volt egybeolvadni a Szent István Egyetemmel. Az átgondolatlan fejlesztések miatt már a Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács is megdorgálta az intézményeket. A szervezet szerint a magas vállalások miatt veszélybe kerülhet a bajai, a dunaújvárosi, a szolnoki főiskola, valamint a NyME jövője.